Home » Bocskai István és kora

Bocskai István és kora

Bocskai István (1557-1606) és  kora

Összeállította: Kalmár Valéria tanárnő

Bocskai István

A  XVI. század közepére Magyarország három részre szakadt. Középen ék alakban a török hódoltság volt, s tőle északra és nyugatra félkör alakban húzódott a Habsburg -királyság, keletre pedig a török erővel különvágott erdélyi fejedelemség. Határaik még semerre sem alakultak ki véglegesen, a hatalmi viszonyok bizonytalanok voltak. Egy-egy hadjárat egész országrészeket csatolt hol a királysághoz, hol a fejedelemséghez, s ennek megfelelően a rajta lakók is kénytelenek voltak cserélgetni pártállásukat, egyszer a Habsburgoknak, másszor a Szapolyaiaknak esküdve örök hűséget. A kettészakadt ország egyesítése, ez volt a legnagyobb problémája a Mohács utáni nemzedéknek, s utána 150 évig még nemzedékek egész sorának.

20151110202822Szapolyai János magyar király

Az 1550-es években egy pillanatra úgy látszott, hogy sikerül újra egyesíteni e két országot s Mohács következményét legalább részben megszüntetni. Fráter György, aki teljhatalommal vezette keleten az ügyeket, a szultán éberségét kijátszva szerződéssel Ferdinánd koronája alá hozta Erdélyt. Az idegen zsoldos csapatok, a királyi biztosok megérkeztek a fejedelemségbe, látszólag minden rendben volt. Az egyesség mégsem jöhetett létre. Négy év sem telt el, s az ország keleti része lázadozni kezdett Ferdinánd császár és király uralma ellen. A töröktől is segített elégedetlenek 1556-ban nyílt ellenállásba kezdtek. Visszahívták Izabellát, Szapolyai János (János király) özvegyét, kiskorú fiával János Zsigmonddal együtt, aztán fegyvert fogtak és néhány hét alatt kiszorították Erdélyből a császári katonaságot. Ferdinánd főemberei, a király nevében kormányzó vajda, Dobó István és sógora, Bocskai György családostul Izabella királyné fogságába estek. Itt, szüleinek kolozsvári fogságában látta meg a napvilágot Bocskai István 1557 január 1-jén reggel, egy pénteki napon.

c35404a79049157b1a42ebe53429b09bBocskai István arcképe

Apja, György egyike volt Ferdinánd legbuzgóbb híveinek, művelt, eszes férfi, a tollat és a kardot egyaránt jól forgatta. Hatalomra, vagyonra törekedett, s gondosan kiszámította minden lépésének következményét a felfelé vivő úton. Mert rátermettség egymagában nem volt elegendő a politikai sikerhez.

A XVI. század zavaros világában családi hatalom, nagy uradalmak, előkelő rokonság nélkül senki sem hallathatta szavát országos dolgokban. A Bocskaiak birtokai nem tartoztak a nagyobbak közé. György úr családi öröksége főként Biharban terült el, szétszórva központ nélkül. Egész faluja csak Nagy-meg Kismária, részbirtokai pedig a Nagysárrét keleti szélén, a Berettyó mocsarai között húzódtak, Kerekegyháza, Okány, Balkány, Gyapol, Hencida határában. A szomszédos Báthoryak, Dobók hatalmával ez a néhány jobbágytelek nem mérkőzhetett.

to294pe94128Lovas hajdú ábrázolása

A politikai éltben alig vett részt. Tagja volt a fejedelmi tanácsnak, de szava nem volt még.Ezek későbbi pályának tanuló évei. A tanács nem boldogult az országgal, a király hamarosan le is váltotta őket, Giczy János váradi kapitányt  nevezte ki kormányzóvá. Bocskai Giczynek is tanácsosa maradt, egyike a tizenkét tanácsúrnak, s István király temetésére is őt küldték Varsóba a fejedelem képében. Bár Bocskai gondolkodása ekkor még homályban van előttünk, de már egy nagy tervekkel, mérhetetlen ambícióval előtörő ifjú képe rajzolódik elénk. Önbizalma olyan erős, hogy már egészen fiatalon, a  testómentumos urak tanácsában sem bírta elviselni, hogy szavátletorkolják, s inkább mintsem alávetette volna magát a többiek akaratának, otthagyta az egészet.

Bocskai a korabeli harcokban nagy szerepet játszó hajdúkat birtokaira telepítette le. És mentesítette őket minden állami és földesúri szolgáltatás alól. Egyúttal kötelességükké tette, hogy „más adományos nemesek módjára jó lovakkal, hadi szerekkel fölszerelve, a mi és utódaink parancsára, a hely és idő kívánalmaihoz képest a haza védelmére indítandó és folytatandó minden hadjáratokban… a hazát hűségesen szolgalmi minden vonakodás nélkül tartozzanak és köteleztessenek.” Kapitányaik részt vehettek az országgyűlésben. A letelepítéssel Bocskai jelentős számú hivatásos katonaréteget vezetett vissza a termelőmunkában. A hajdúszabadság elnyerésének lehetősége pedig közel egy évszázadon át óriási mozgósító erő volt a parasztok számára. Hajdúszoboszlóra Bocskai az 1606. Szept. 2-án Kassán kelt oklevéllel telepítette le a hajdúkat Halasi Fekete Péter vezetésével. 1606-ban Bocskai közvetítésével a bécsi udvar és a török porta is megkötötte a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békét.

hajduk-letelepedese_20110829194038_59Bocskai István és a törökök egyik tárgyalása

Bocskai éppen csak megérte sikerét. Már a tárgyalások vége felé nagybeteg volt. Halála közeledvén politikai végrendeletében így fogalmazta meg harcának az egész századra irányt szabó tanulságát: „Valameddig az magyar katona ott fenn nálunknál erősebb nemzettségnél, az németeknél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, az nekik is oltalmukra, javukra leszen.”

De ha a „…korona Magyarországban magyar kézhez kelne, egy koronás király alá, így az erdélyieket és intjük, nem hogy attól elszakadnának, de sőt segéljék tehetségük szerint.”

erod

A szoboszlói erőd maradványa

Ebben azt tanácsolja a magyarságnak, hogy amíg a magyar korona a Habsburgoknál lesz, addig szükséges fenntartani az erdélyi fejedelemségeket, de ha a korona magyar kézbe kerülne, a magyar királytól az erdélyiek ne akarjanak elszakadni, ne akarjanak külön fejedelemséget, hanem támogassák őt tehetségük szerint.